Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Macskák

2009.04.07

március 5.


„Nem igaz, hogy nem szeretem a háznépét.
Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül.
Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó.
Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést.
Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá.
Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat.
Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét.
Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja,
aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot,
aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bebizonyítania létjogosultságát,
aki nem ismeri a tűnődés szépségét,
annak sohasem lesz hű macskája.
Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít.

Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet.”

Bálint György : A macska naplójából


CHARLES BAUDELAIRE: A MACSKÁK

 

A lázas szeretők és a szigorú bölcsek

ért éveik során egyaránt szeretik

a macskákat, a ház nagy, puha díszeit,

melyek, akárcsak ők, fázósak s otthon ülnek.

A tudományok s a kéj barátai,

a homály rémeit keresik és a csöndet;

gyászhintaja elé foghatná Orkusz őket,

ha meg tudnák dacos nyakuk hajlítani.

Ha merengenek, oly nemes szobor-alakban

nyúlnak el, mint a nagy Szfinkszek a sivatagban,

melyeket az örök álom varázsa fog.

Ölükből bűvösen pattog a villamosság

s rejtélyes szemüket, mint finom, tört homok,

kis aranydarabok szikrái csillagozzák.


(Szabó Lőrinc fordítása)


2009. február 1.


Szóljon ez a pár sor az én nagy kedvenceimről...
...az emlékezésről, az emlékeimről, szemem fényéről, gyönyörű szép bársonytalpú hófehér perzsa cicámról, kit nemrég veszítettem el...



"Simogattam és becéztem ezt a puha, érzékeny állatot, mely oly lágy, mint a selyemből szőtt ruha - meleg, gyengéd, érzékeny és veszélyes."
(Guy de Maupassant)


"Az egyetlen valódi okunk a derűlátásra: a macska.
Ezt a kis prémes ragadozót semmi más módon nem lehetett volna ezer és ezer éven át hozzánk szelídíteni, mint rendíthetetlen, ellenszolgáltatást nem váró, feltétel nélküli szeretettel.
A szépsége abszolút imádatával - a szabadsága, függetlensége teljes tiszteletben tartásával.
Ha ez sikerült, az emberiség nem lehet egészen elveszve."

(Ottlik Géza)


Palásti Kovács Zoltán: Macska-álom

A lepedő gyűrött íveit keríti körbe
kis szigetként,
s a hajlékony gyönge gerinc
szelíd gömbbé változtatja a nyurga testet.
A paplan-gubanc életet éli
árva nyüszörgéssel,
mely betölti a szoba csendjét.
Igen, a csendet.
Mert nélküle
a csend is csak dermesztő üresség maradna.


„Felebarátom mondd, voltál-e már úgy,
hogy a csukott könyv előtted feküdt,
titkok leltára, szépség ábécéje,
de nem nyithattad ki elolvasásra,
mert rajta szunnyadt egy macskakölyök
és sajnáltad az álmát megzavarni?”


(Weöres Sándor)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.