Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A gyöngysor

2009.04.06
  A nyaklánc      
   
 
 
Egy
anyuka elment vásárolni 6 éves kislányával. Bejárták az egész
bevásárlóközpontot, és amikor elindultak haza, útközben megálltak egy
utcai árusnál. A kislány meglátott egy ragyogóan szép gyöngynyakláncot.


„Kérlek, anya! Megkaphatom? Légyszi, légyszi..."

Anyukája gyorsan megnézte, hogy mennyibe kerül. Csak 890 Ft volt.

„Kislányom, ha rendben tartod a szobádat egy hétig és rendesen a
helyére pakolod a játékaidat, a következő héten megveszem neked, amikor
erre járunk."

A kislány izgatottan várta a jövő hetet. A szobájában azelőtt soha nem
látott rendet tartott, annyira vágyott arra a nyakláncra.

Végül eltelt egy hét, és eljött a nap, amikor ismételten vásárolni
mentek. Az anyuka nagyon megdicsérte kislányát, hogy milyen szép rendet
tartott egész héten, és megvette neki a nyakláncot.

Végtelen nagy öröm volt a kislány szívében. Nagyon szerette azt a
nyakláncot. Mindig hordta, vasárnapi iskolában, óvodában, még lefekvés
előtt sem vette le. Csak amikor muszáj volt fürdésnél, és amikor úszni
ment az uszodába, amúgy mindig rajta volt.

A kislány édesapja nagyon szerette a lányát. Bármi egyéb dolga volt is, lefekvés előtt mindig felolvasott neki egy mesét.

Az egyik este, amint befejezte az egyik történetet, ezt kérdezte a lányától: „Kislányom szeretsz engem?"

„Ó, apa, tudod, hogy nagyon szeretlek!"

„Akkor kérlek, add nekem a nyakláncodat."

„Jaj, apa, azt ne! Inkább oda adom a kedvenc babámat, vagy az egyik
lovacskát, amit tőled kaptam szülinapomra," – válaszolta a kislány.

„Értem, kicsim. Apa szeret téged. Jó éjszakát!" – és adott egy jó éjt puszit a homlokára.

Egy héttel később a mese után az édesapja ismét ezt kérdezte a kislányától: „Szeretsz engem? Akkor add nekem a nyakláncodat."

„Jaj, apa, azt ne. Inkább a babaházat vagy a kedvenc fésűmet," – kérlelve válaszolta a kislány.

„Rendben kicsim. Tudod, apa szeret téged." És gyengéden átölelte.

Pár nappal később este, amikor az apa ment felolvasni a mesét, és
belépett a szobába látta, hogy kislánya pigyeregve ül az ágyán.

„Kislányom, mi a baj? Mi történt?" – kérdezte szelíd hangon.

Pár perc hallgatás után, remegő kézzel, odanyújtotta a nyakláncot édesapjának: „Tessék, apa, neked adom."

Az apuka elvette és utána elővett a jobb zsebéből egy kis dobozt.

„Ez a tied, egyetlenem."

A kislány megszeppenve vette el, és nyitotta ki a kis dobozt. Egy
eredeti igazgyöngyökből álló nyaklánc volt benne, mely ezerszer szebb
és gyönyörűbb volt, mint az előző. Minden este az apuka zsebében volt,
aki arra várt, hogy kislánya odaadja neki a nyakláncot, hogy még
jobbat, még szebbet ajándékozhasson neki
 
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.