Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Köszöntés

2009.05.01

MINDEN  ÉDESANYÁNAK  SZERETETTEL

 

Édesanyám, harmat voltam: selyem rétre le is hulltam. Virágokat nevelgettem, hogy ezután néked szedjem. Harmat cseppje, eső szála, könnyű fényt vont a szirmára. Bokrétámat megkötöttem: hímes csokor nőtt kezemben. Virágos most a mi házunk, anyák napján meg kell állnunk! Meg kell állnunk, megpihennünk, édesanyánk ünnepelnünk! Anyák napján, édesanyám: ölelésed az én tanyám. Az én tanyám: menedékem, hozzád vezet boldog léptem. Örömkönnyek a szemedben... Én ezért most, mondd, mit tettem? Könnyeidet nem hagyom: gyorsan széllé változom! Langyos szélből, arany ágból: törülköző napsugárból. Felszárítom könnyeidet, arcodon csak mosoly lehet! Mindig, mint a mai napon: vígság legyen asztalodon! Zenét hozol tenyeremben, patak csobog énekemben. Legszebb éjjel leszek álmod, ahogy titokban kívánod: künn a mezőn csikó szalad, a patakban aranyhalak. A kötényed csuda-jószág, onnan hallok fecske-nótát: Le- leszáll a füsti fecske édesanyám kötényébe. Nem tapaszt ő vízzel, sárral, elégedett e szállással. Hajnalunkkal együtt ébred, Nap szól néki: fénye ének. Le- leszáll a füsti fecske édesanyám kötényébe: onnan indul messze-messze, várja majd a kötény-fészek, új tavasszal visszatérhet! A kötényed csuda-jószág: ezer titkot rejteget, szemedből a meleg jóság el is ringat engemet. Kötényedből aranyalma kelteget majd egy új napra. Tart az álom, tart az éjjel: a titkodat elmesélem. Ezüst holdat, arany napot, éjjel égről gyöngy-csillagot, Tejútról a fénylő csendet, szemeidbe elrejtetted. Kötényedből aranyalma: kelteget most az új napra. Szép, s jó reggelt, édesanyám: mindig-mindig vigyázz reám! Hogyha reám te vigyázol: nyugodt lehet minden álmom. Minden napon, minden éjen: szereteted elkísérjen! Szeretetem elkísérjen: minden napon, minden éjen! Átváltozom, csoda leszek, minden varázst érted teszek! Napraforgó fényre fordul, én tehozzád szólhatok: - Édesanyám! Hozok néked messzi-égről csillagot. Ám, ha őket el nem érem, a szemedet keresem, belenézek és megértem: mily nagy kincs vagy énnekem. Fénylőbb, szebb a csillagoknál, minden égi ragyogásnál az, amit én tőled kaptam, e szépséges nagy titok...!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.