Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A zene mindenkié

2009.04.05


"Legyen a zene mindenkié!"

"Két dolog van a világon, ami az embert emberré teszi: a vallás és a művészet" - vallotta Beethoven, az európai zene "koronázatlan királya."

Úgy a vallás, mint a művészet a tudattalanból fakad, mindkettő hatalmában tartja az embert, közösséget alkot, összeköt, dinamikussá, széppé teszi az életet, tudás alapú társadalmunk alkotórésze. Információértékű, mert összekapcsolja a bel- és külföldet, északot és délt, várost és falut, Pestet és Budát, fiatalokat és öregeket, szegényeket és gazdagokat, az immanenst és a transzcendenst. A zene kifejezi a szavakkal kimondhatatlant, megindítja az érzéketleneket, megmozgatja a gátlásosakat, aktiválja a passzívakat, felhangolja a kedélyteleneket, megvigasztalja a szomorúakat, felold minden feszültséget.

 

 

kotta.gif




 


 
''A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható.
Ki nem él vele, lelki vérszegénységben él és hal.
Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be."
 

 

 / Kodály Zoltán /

 

 

 

 

 „Ha Isten, mint mondják, a maga képére teremtette az embert, akkor bízvást állíthatjuk, hogy az ember saját képére alkotta a hegedűt, helyesebben a nő képére, mert a hegedű gyönyörű istennő.''

 

/Yehudi Menuhin/

 

 

 
 
„Megosztott, gyakran kemény világunkban
a sérült ember rávezet minket a bizalom,
az egyszerûség, a szeretet és az egység útjára”

 

/ Jean Varnier /

 

 

A zene demokratikussá tesz, mert mindenkire hatással van, tudást közvetít, készséget fejleszt, minden szépre és jóra, örömre, bánatra, boldogságra és tragédiára fogékonnyá tesz. A zene leköt, gyerekeket és öregeket értelmesen elfoglal, középkorúakat pihentet, tartalmassá teszi a társasági együttlétet: összejöveteleknek témát és tartalmat ad, nemesen szórakoztat, táncra perdít, amikor annak van helye és ideje, a gyászolókat megríkatja.

A zene koncentrációra szoktat, mert időbeli művészet, a kamarazenélés megtanít a partnerre figyelni, hozzá alkalmazkodni, vele együttműködni, közös intuíciót átélni. Minél nagyobb az együttes, annál többekre figyelünk oda, több személyhez alkalmazkodunk és velük együttműködünk, együttest alkotunk, amelyben az egyéniségek egymásban oldódnak fel. Kevesebb lesz az egyéni és több a közös felelősség.

A legnagyobb zenei együttes a kórus - a közös művészi munka, ami egy társaság minden tagját egyformán foglalkoztatja, amiben mindenki egyformán fontos, kiélheti kreativitását, beleolvadva a közös alkotás örömébe. Akik együtt énekelnek, együtt lélegzenek, azoknak egy lesz a szívük ritmusa, együtt éreznek.

A zene nem ismer határokat. Beszéd helyett énekelnek, csiszolják anyanyelvüket, rendezik gondolataikat, közös lesz az érdeklődésük, egymással toleránsak lesznek, közös művészi élményekben részesülnek, a művészi élmények pedig a tudattalanban elvezetnek a vallási élményekhez.

Ahogy mindenki bemehet egy templomba imádkozni, ugyanúgy elmehet egy kórusba énekelni vagy egy hangversenyt meghallgatni.

Így érint meg mindenkit a vallás és a művészet. Kodály Zoltán, a hívő komponista és pedagógus óhaja volt: "Legyen a zene mindenkié!"

(A szerző zeneesztéta.)

 

YEHUDI MENUHIN

 

KODÁLY ZOLTÁN

 

 
 

 


 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.